-Mr. Malik - kopogtatott az ajtón, a titkárnőm, Alise. Elmorogtam egy "szabadot", és már be is nyitott, karján a 3 éves lányommal - Elnézést, Mr. Malik, de szóltak Aurora óvodájában, hogy a kislány rosszul lett. - kezdett magyarázkodni, de mosolyogva leintettem és elvettem a kislányomat.
-Szervusz, Kincsem - nyomtam puszit hajába - Mi volt a baj, hogy érted kellett menni? - ültettem ölembe, az apró lányt. Szerencsémre nem hasonlít az anyjára, így is elég nehéz arra gondolni, hogy miattam halt meg.
-Hiányoztál, apuci - fonta apró, vékonyka karjait nyakam köré, majd egy puszit nyomott borostás arcomra. Na, jó. Csak külsőleg nem hasonlít az anyjára, belsőre pontosan olyan, mint Lora.
-Reméltem is, de nekem dolgoznom kell, Tündérem, szóval legközelebb várd meg, hogy érted menjek, oké? - kérdeztem mosolyogva. Nem az első eset, hogy rosszullétet szimulál, mert hiányzom neki.
-Ma is megyünk, a mamihoz? - kérdezte, miközben az irodában lévő játékaival kezdett játszadozni. Felsóhajtottam, és elgondolkoztam. Aurora, 1 éves volt mikor Lora meghalt, miattam. Már régebben belekeverdtem egy rossz társaságba, ahonann nem tudtam igazán kilépni, de Lora-t is ezen keresztül ismertem meg. Az apja volt a vezér és megtiltotta, hogy bármelyikőnkkel is összejöjjön, de Lora nem hallgatott rá, így az apja a lehető legrosszabb megoldást választotta, mikor megtudta, hogy terhes Aurora-val. Megmérgezte. Több, mint egy évig szenvedett Auorora születése után, mikor végleg elment. Az én hibám volt. Azok után senkit nem engedtem közel magamhoz, mindenkit féltettem.
-Persze, hogy megyünk, csak még ezt be kell fejeznem. Azt még megtudod várni?
-Igen, apuci - bólinott mosolyogva.
